2009-11-30
2009-11-29
Hófehérke és a héttörpe - kicsit másként
A pre-intermediate osztály bábelőadása.. figyeljük meg a ferdeszemű törpéket, akik mindenféle foglalkozást űznek...
2009-11-10
Sentosa kalózai
Prodzsektmunka a felső-haladó (???? upper-intermediate???) osztállyal. Reméljük, tetszik.
2009-10-28
egészség
a helyzet az, hogy nem vagyunk egészségesek. ahogy én otthon mindig is fitt voltam, eltekintve egy kéz-operációtól meg a néhanapján előforduló migrénektől, itt fülgyulladás, fejfájás és felfázás váltja egymást pár havonta. Szingapúrban nem ismerik a biztosítást (valaki azt mondta, hogy mentőszolgálat sincs... de azért ezt nem hiszem), így minden egyes alkalommal fizetni kell, orvostól függően változó összeget. az antibiotikum a mltkor 60 dollárba került, de van olcsóbb is, és lehet az orvosnak ellentmondani, ha nem akarunk mindent beszedni, amit ő felír. egyébként az orvosok, akikkel eddig találkoztam, nagyon kedvesek, türelmesek és alaposak. az adminisztrációt végző alkalmazottak változóak és nem mindig tudnak angolul, de alapjában véve itt orvoshoz menni élmény... a maga nemében.
egyébként én tudatosan róbálok tenni az egészségem érdekében, ezért is különös, hogy nem megy. próbáltam már kínai fájdalomcsillapítót, tigriskrémet. minden nap próbálunk gyümölcsöt enni, ami itt minden formában és nagy választékban kapható. a mozgással persze gonjaim vannak, az időhiány és a meleg miatt, de sokat sétálunk és jógázom is lelkesen itt:
omshivayoga.com
szóval ki tudja, mit lehetne még tenni... biztos sok mindent, nem kellene csokit enni, jó lenne biokaja, vitaminok. itt sajnos minden ilesmi aranyáron van és nehezen elérhető. igaz, a múltkor a Holland Village-ben találtam egy bioboltot, vettem is levendulát, amiből finom teát lehet készíteni. nyamm!
2009-10-24
nevelés kérdése
... ez egy olyan ország, ahol mindenki gyerek még. és sohasem nőnek fel. nincs is nagyon miért, persze, apuka és anyuka ellátja őket mindennel. feltéve, ha jól viselkednek.
így aztán nagy szükség van az útonútfélen elhelyezett emlékeztetőkre, mint például erre a Holland Village-ben:
moss kezet!
dobd ki a szemetet!
ha beteg vagy, menj orvoshoz, és ne menj társaságba!
húzd le a wc-t magad után!
egyél sok friss gyümölcsöt és mozogj sokat!
"Elaludt Gulliver, a törpék nem félnek.
Lekötözik gyorsan, amíg fel nem ébred
A fülébe ólmot, az orrába mérget
Szép hazánk Lilliput, zeng a hősi ének."
Lekötözik gyorsan, amíg fel nem ébred
A fülébe ólmot, az orrába mérget
Szép hazánk Lilliput, zeng a hősi ének."
2009-10-18
2009-10-17
dívali
Tegnap éjjel és ma zajlik ez nagyon látványos ünnep-fesztivál, amit az indiaik vallanak leginkább magukénak, bármilyen vallásuak is legyenek (persze leginkább induk vagy szikhek).
2009-10-11
lakótelepi idill
égetik a papírpénzt, hogy ne jöjjenek a szellemek...
rendes esti lábtengó
mögöttünk a hegy
száradnak
fengshui
2009-10-04
meló
Sohasem írok a jó dolgokról. A legjobb dolog, ami Szingapúrban történt velem (eddig), az a munkahelyem. Az iskola, ahol tanítok (hanbridge.edu.sg), leginkább Kínából jött tanulókra specializálódott (de vannak más nációk is), nekik tanítunk angolt, meg némi szakmát is. Ezek általában nagyon jó anyagi helyzetben lévő, de kevésbé magas intelligenciájú fiatalok. Általában életükben először vannak távol az otthonuktól, a családjuktól, és hirtelen belecsöppennek egy addig még nem is hallott világba. Egyrészt elképesztő, hogy Kína milyen zárt világ, másrészt elképesztő, hogy milyen patriótákat tud nevelni.
Az is sokszor elszomorít, hogy ezek a fiatalok otton ülnek minden este és csetelnek vagy számítógépen játszanak. Egymással nem kommunikálnak sokat, nem szerveznek kirándulásokat, és általában az a nézet, hogy Szingapúr meleg és unalmas. Az igazi összetűzés általában akkor keletkezik, ha múzeumba vinném őket...
Azért közben vannak olyanok, kínaiak is meg mások is, akik nagyon intelligensek, lehet velük beszélgetni, értik a viccet, és van véleményük.
Szóval mindenféle emberekkel találkozunk, a tanári gárdában is van néány díszpinty, de a főnököm kedves, lelkes, stb. A fizetés jó, és nagyon jókat szórakozunk együtt.
Bemutatóban itt is van tehát néhány kép a múlt péntekről, amikor is bowlingozni mentünk...
A "barátnőmmel", HyeSunggal, aki koreai, és belsőépítésznek készül.
A thai fiúk, akik cukik, de nem lehet tőlük órát tartani.
Ez inkább csak a bowlingpálya kedvéért...
A nagy csapat egyik fele
taxiban
-hova megy?
-telok blagah.
-jó, akkor szálljon be.
-miért, ez nem egy taxi?
-tessék?
-nem visz el bárhova?
-nem, kelet felé megyek.
-érdekes, nálunk oda visznek a taxik, ahova kérjük.
-az ott van. meg kell tanulnia, hogy szingapúrban ez máshogy van.
...
-ha elköltözik egy másik országba, idomulnia kell az ottani szokásokhoz.
-igaza van.
-nekem is van egy barátom, aki ausztráliában lakik, és nem érti meg, hogy ott nem lehet beelőzni a sorban, mint szingapúrban. szingapúrban ez teljesen normális, ausztráliában megharagszanak érte.
-értem.
...
-kérdezhetek valamit?
-tessék.
-ön szingapúri?
-természetesen, itt születtem.
-és a szülei is?
-nem, ők kínában.
-akkor a szüleinek is idomulniuk kellett a szingapúri szokásokhoz?
-igen, de a kínaiknak ez könnyen megy. az egész világon mindenhol sikerül nekik.
-és a szülei szingapúriaknak tartják magukat vagy kínainak?
-hát... kötődnek kínához, mert ott a család.
...
-az a baj, hogy idejönnek külföldiek, és nem tanulnakmeg beilleszkedni. mindent kritizálnak.
-igen, de a külföldiek-mint pl én is- az életüket próbálják meg élni. nem túristák. pláne, ha nem önmaguk választják szingapúrt.
-hogy érti?
-mondjuk erre sodorja őket az élet.
-magának tetszik szingapúr?
-őszíntén? az időjárás, a környezet, az ételek nagyon.
-és az emberek?
-kicsit keveset mosolyognak.
-nagyon belemerülnek a gondolataikba. (nevet)
-jó, ezt majd holnap reggel a buszon eszembejuttatom majd...
-remélem, hogy meglátja majd, hogy kedvesek itt az emberek.
kiszálltam.
2009-09-21
bintan bintan bintan
Nem egészült ki mégsem, mert elszállt az éterben...
Holnap kiegészül a beszámoló...
Egy hétvége a szingapúriak kedvenc nyaralóhelyén, Bintan szigeten (ami Indonéziához tartozik, de ezzel ki is merült a különbség a két ország között) (ez persze nem igaz, mert nagyobb, mint Szinga, mégis indonézek lakják, és gyönyörű szép táj...)
Apálykor, érdekes madár a távolban.
2009-09-11
két gyöngyszem
Néhányan az ország vezetői közül megpróbálják népszerűsíteni a munkájukat...
valamint
Szingapúr történelme rajzfilmen, egész frapáns, az előadás maga a Parlament nyíltnapján törént meg, Hossan Leong résztvételével (akivel ma véletlünl olvastam egy röpke interjút, amiben megkérdezték, hogy miért szereti Szingapúrt, és a válaszai között az is benne foglaltatott, hogy mert mindenhol lehet az internetre csatlakozni, valamint mindenhol van légkondi...)
2009-09-10
logika
Ha Szingapúrban rágót látunk az lehet
- a cipőnk talpán, megolvadva a meleg asztfaltról
- székünkön, valamint később a hátsó felünkön.
Nem vicc. Ugyanis Szingapúrban rágózni ugyan lehet, de rágót kapni nem. Így alapvetően kicsi az esély, hogy mások szájában vagy esetleg a saját szánkban találkoznánk vele.
Ez azért van, mert a szingapúriak állítólag nem tudják, hogy kell rágózni, és csak eldobják meg felragasztják.
A fenti két példából láthatóan hálát adhatunk a kormányzatnak, hogy megfékezte a rágó terjedését. Mi lenne, ha tényleg legális lenne?
2009-09-09
a kutya elásva
rájöttem, hogy hol van.
Mármint, hogy mi idegesít ebben az egész szinglis kommunikációban. Ha röviden kell megfogalmaznom, akkor az, hogy nagyon felszínesnek tűnik.
Ha hosszabban:
Ma reggel a buszon egy nő karonülő kisgyerekkel álldogált. Mindenki más ült, és nézett kifelé, vagy aludt. Senki nem adta át a helyét, de aztán valaki leszállt, és a nő le tudott ülni. Az is igaz, hogy pandzsabi ruha (indiai) volt rajta, és nagyon szép volt ( a ruha is, a nő is, meg a kisfiú is).
Tehát ez van. A metrón, buszon alvás, mert "annyira félénkek és visszahúzódóak, hogy nem akarnak bámulni " (ez a mondat az egyetemen hangzott el például, Kund egy tanárának szájából, máig furcsállom). Tehát nem tudják észrevenni azt sem, ha valakinek nagyobb szüksége van az ülésre, leülésre. Annyira félénkek és visszaúzódóak, hogy inkább lelöknek a buszról, mint hogy jelezzék, hogy leszállnának. Igaz, hogy soha egy hangos szót nem hallani, de egy mosolyt sem látni, az biztos.
És akkor ott a másik oldal. Ha az ember belép egy boltba, hangos "Velkááááám mám" -mal (Üdvözlöm, asszonyom) köszönnek, és nem azért mert kék szemem van, mindenkinek így. Odajönnek, hogy segítsenek, követnek 5 centiről, hogy ha netalántán segítségre van szükségem, azonnal ott legyenek. Ha a bolt jól megy, akkor viszont se Velkám, se mosoly. Talán ezt a mosolytalanságot viselem legnehezebben.
Szóval hallottam én már azt, hogy a magyarok udvariatlanok. Azt hiszem, itt pláne udvariatlanok az emberek, vagys nagyon más a kultúra. Semmi tisztelet, semmi előzékenység.
Viszont bárkit bárhol fel lehet jelenteni, lehet a buszon mobiltelefonnal fényképet csinálni az épp ebédjét majszolgató utitársról (mert enni ugyebár tilos a járműveken) - és ezt a képet be leht küldeni egy napilapba, ahol aztán másnap okító szándékkal megjelenik.
Annyira összevissza ez az etika itt, hogy na. Ember legyen a talpán aki kiigazodik. Vagy kutya.
2009-09-05
esősen
A képek múlt vasárnap készültek, amikor is egész nap esett, de mi nem bírtuk a bezártságot és mentünk egy kört a mögöttünk lévő Mount Faber nevű gynyörű hegyen (dombon).
A Henderson Waves híd lentről:
A telepen, ahol lakunk:
Száradó ruhák (melltartó és felmosórongy a szakadó esőben):
Kocsimosás tilos, ha véletlenül a szükség pont a dzsungel közepén hozná:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)