Sohasem írok a jó dolgokról. A legjobb dolog, ami Szingapúrban történt velem (eddig), az a munkahelyem. Az iskola, ahol tanítok (hanbridge.edu.sg), leginkább Kínából jött tanulókra specializálódott (de vannak más nációk is), nekik tanítunk angolt, meg némi szakmát is. Ezek általában nagyon jó anyagi helyzetben lévő, de kevésbé magas intelligenciájú fiatalok. Általában életükben először vannak távol az otthonuktól, a családjuktól, és hirtelen belecsöppennek egy addig még nem is hallott világba. Egyrészt elképesztő, hogy Kína milyen zárt világ, másrészt elképesztő, hogy milyen patriótákat tud nevelni.
Az is sokszor elszomorít, hogy ezek a fiatalok otton ülnek minden este és csetelnek vagy számítógépen játszanak. Egymással nem kommunikálnak sokat, nem szerveznek kirándulásokat, és általában az a nézet, hogy Szingapúr meleg és unalmas. Az igazi összetűzés általában akkor keletkezik, ha múzeumba vinném őket...
Azért közben vannak olyanok, kínaiak is meg mások is, akik nagyon intelligensek, lehet velük beszélgetni, értik a viccet, és van véleményük.
Szóval mindenféle emberekkel találkozunk, a tanári gárdában is van néány díszpinty, de a főnököm kedves, lelkes, stb. A fizetés jó, és nagyon jókat szórakozunk együtt.
Bemutatóban itt is van tehát néhány kép a múlt péntekről, amikor is bowlingozni mentünk...
A "barátnőmmel", HyeSunggal, aki koreai, és belsőépítésznek készül.
A thai fiúk, akik cukik, de nem lehet tőlük órát tartani.
Ez inkább csak a bowlingpálya kedvéért...
A nagy csapat egyik fele
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése