egészség

a helyzet az, hogy nem vagyunk egészségesek. ahogy én otthon mindig is fitt voltam, eltekintve egy kéz-operációtól meg a néhanapján előforduló migrénektől, itt fülgyulladás, fejfájás és felfázás váltja egymást pár havonta. Szingapúrban nem ismerik a biztosítást (valaki azt mondta, hogy mentőszolgálat sincs... de azért ezt nem hiszem), így minden egyes alkalommal fizetni kell, orvostól függően változó összeget. az antibiotikum a mltkor 60 dollárba került, de van olcsóbb is, és lehet az orvosnak ellentmondani, ha nem akarunk mindent beszedni, amit ő felír. egyébként az orvosok, akikkel eddig találkoztam, nagyon kedvesek, türelmesek és alaposak. az adminisztrációt végző alkalmazottak változóak és nem mindig tudnak angolul, de alapjában véve itt orvoshoz menni élmény... a maga nemében.

egyébként én tudatosan róbálok tenni az egészségem érdekében, ezért is különös, hogy nem megy. próbáltam már kínai fájdalomcsillapítót, tigriskrémet. minden nap próbálunk gyümölcsöt enni, ami itt minden formában és nagy választékban kapható. a mozgással persze gonjaim vannak, az időhiány és a meleg miatt, de sokat sétálunk és jógázom is lelkesen itt:

omshivayoga.com

szóval ki tudja, mit lehetne még tenni... biztos sok mindent, nem kellene csokit enni, jó lenne biokaja, vitaminok. itt sajnos minden ilesmi aranyáron van és nehezen elérhető. igaz, a múltkor a Holland Village-ben találtam egy bioboltot, vettem is levendulát, amiből finom teát lehet készíteni. nyamm!

nevelés kérdése

... ez egy olyan ország, ahol mindenki gyerek még. és sohasem nőnek fel. nincs is nagyon miért, persze, apuka és anyuka ellátja őket mindennel. feltéve, ha jól viselkednek.

így aztán nagy szükség van az útonútfélen elhelyezett emlékeztetőkre, mint például erre a Holland Village-ben:

moss kezet!

dobd ki a szemetet!

ha beteg vagy, menj orvoshoz, és ne menj társaságba!

húzd le a wc-t magad után!

egyél sok friss gyümölcsöt és mozogj sokat!

"Elaludt Gulliver, a törpék nem félnek.
Lekötözik gyorsan, amíg fel nem ébred
A fülébe ólmot, az orrába mérget
Szép hazánk Lilliput, zeng a hősi ének."

triumph

dívali

Tegnap éjjel és ma zajlik ez nagyon látványos ünnep-fesztivál, amit az indiaik vallanak leginkább magukénak, bármilyen vallásuak is legyenek (persze leginkább induk vagy szikhek).

Lásd: http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=40&alrovat=257&cikkid=21876&harmo=686356#

Gyakorlatilag ez az indiai újév. Tegnap látszott is mindenkin Little Indiában a boldogság, valahogy olyan ünnepi hangulat volt, sok ember, árusok, hennafestők... sajnos gépet elfelejtettünk vinni, úgyhogy megörökíteni nem nagyon sikerült. Majd jövőre :)

várakozás

sztárfotó

henna

szépségek

kirakodás

fényesen

lakótelepi idill

égetik a papírpénzt, hogy ne jöjjenek a szellemek...

rendes esti lábtengó

mögöttünk a hegy

száradnak

fengshui

meló

Sohasem írok a jó dolgokról. A legjobb dolog, ami Szingapúrban történt velem (eddig), az a munkahelyem. Az iskola, ahol tanítok (hanbridge.edu.sg), leginkább Kínából jött tanulókra specializálódott (de vannak más nációk is), nekik tanítunk angolt, meg némi szakmát is. Ezek általában nagyon jó anyagi helyzetben lévő, de kevésbé magas intelligenciájú fiatalok. Általában életükben először vannak távol az otthonuktól, a családjuktól, és hirtelen belecsöppennek egy addig még nem is hallott világba. Egyrészt elképesztő, hogy Kína milyen zárt világ, másrészt elképesztő, hogy milyen patriótákat tud nevelni.

Az is sokszor elszomorít, hogy ezek a fiatalok otton ülnek minden este és csetelnek vagy számítógépen játszanak. Egymással nem kommunikálnak sokat, nem szerveznek kirándulásokat, és általában az a nézet, hogy Szingapúr meleg és unalmas. Az igazi összetűzés általában akkor keletkezik, ha múzeumba vinném őket...

Azért közben vannak olyanok, kínaiak is meg mások is, akik nagyon intelligensek, lehet velük beszélgetni, értik a viccet, és van véleményük.

Szóval mindenféle emberekkel találkozunk, a tanári gárdában is van néány díszpinty, de a főnököm kedves, lelkes, stb. A fizetés jó, és nagyon jókat szórakozunk együtt.

Bemutatóban itt is van tehát néhány kép a múlt péntekről, amikor is bowlingozni mentünk...

A "barátnőmmel", HyeSunggal, aki koreai, és belsőépítésznek készül.

A thai fiúk, akik cukik, de nem lehet tőlük órát tartani.

Ez inkább csak a bowlingpálya kedvéért...

A nagy csapat egyik fele

taxiban

-hova megy?

-telok blagah.

-jó, akkor szálljon be.

-miért, ez nem egy taxi?

-tessék?

-nem visz el bárhova?

-nem, kelet felé megyek.

-érdekes, nálunk oda visznek a taxik, ahova kérjük.

-az ott van. meg kell tanulnia, hogy szingapúrban ez máshogy van.

...

-ha elköltözik egy másik országba, idomulnia kell az ottani szokásokhoz.

-igaza van.

-nekem is van egy barátom, aki ausztráliában lakik, és nem érti meg, hogy ott nem lehet beelőzni a sorban, mint szingapúrban. szingapúrban ez teljesen normális, ausztráliában megharagszanak érte.

-értem.

...

-kérdezhetek valamit?

-tessék.

-ön szingapúri?

-természetesen, itt születtem.

-és a szülei is?

-nem, ők kínában.

-akkor a szüleinek is idomulniuk kellett a szingapúri szokásokhoz?

-igen, de a kínaiknak ez könnyen megy. az egész világon mindenhol sikerül nekik.

-és a szülei szingapúriaknak tartják magukat vagy kínainak?

-hát... kötődnek kínához, mert ott a család.

...

-az a baj, hogy idejönnek külföldiek, és nem tanulnakmeg beilleszkedni. mindent kritizálnak.

-igen, de a külföldiek-mint pl én is- az életüket próbálják meg élni. nem túristák. pláne, ha nem önmaguk választják szingapúrt.

-hogy érti?

-mondjuk erre sodorja őket az élet.

-magának tetszik szingapúr?

-őszíntén? az időjárás, a környezet, az ételek nagyon.

-és az emberek?

-kicsit keveset mosolyognak.

-nagyon belemerülnek a gondolataikba. (nevet)

-jó, ezt majd holnap reggel a buszon eszembejuttatom majd...

-remélem, hogy meglátja majd, hogy kedvesek itt az emberek.

kiszálltam.